Értesüljön a legfrissebb hírekről azonnal a NewsHub-bal. Telepítse most!

Netanjahu keleti nyitása Budapesten: politikai rokonlátogatás?

2017. július 17. 8:50
10 0
Netanjahu keleti nyitása Budapesten: politikai rokonlátogatás?

Nem villámlátogatásra érkezik ma Budapestre az izraeli miniszterelnök: csütörtök délig szánt magának időt arra, hogy többször is tárgyaljon a magyar és a másik három visegrádi állam vezetőivel. 1989 óta először látogat izraeli miniszterelnök Budapestre, akkor Jichak Samir valóban villámlátogatást tett Grósz Károlynál, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkáránál és Németh Miklós miniszterelnöknél.

Netanjahu egyenesen Párizsból érkezik hozzánk, ahol Macron elnökkel folytatott megbeszéléseket, és akivel részt vett a Párizsból 75 éve deportált francia zsidók emlékművénél tartott megemlékezésen.

De mit keres éppen Budapesten az izraeli kormányfő, ha ennyire fontos neki a gyilkos antiszemitizmus áldozatainak emléke? – teszik fel a kérdést hetek óta az elemzők, utalva a magyar miniszterelnök június 21-i emlékezetes Horthy-nyilatkozatára, és természetesen a zsidó államban is óriási hullámokat kavart Soros-plakátok ügyére. A nyilvánvaló, egyben felszínes válasz természetesen a reálpolitika, Jeruzsálemnek túl kell lépnie a még kezelhetően kínos malőrökön, hiszen nem engedheti meg magának európai és világpolitikai elszigetelődését.

A nyugati sajtóban számos cikk jelent meg az utóbbi időben Orbán és Netanjahu állítólag közös jellemvonásairól, arról, hogy hasonló a hatalomvágyuk és a civiltörvényük, meg hogy valamiféle anti-Soros-tengely formálódna köztük, az ilyen magyarázat azonban téves és felszínes. Soros javaslatait a szabályozott migrációra az EU-ban sem fogadja nagy lelkesedés, és az a közpénzből folytatott hisztériakampány is, amelyet a magyar kormány folytat, amiért Soros alapítványa magyarországi jogvédő szervezeteket támogat, teljesen más tészta, mint a nyíltan Izrael-ellenes szervezeteket is támogató Soros izraeli megítélése - ott ráadásul eddig semmi ilyesfajta gyűlöletkampány nem volt a magyar-amerikai milliárdossal kapcsolatban.

Párizsban Netanjahu arról beszélt, mennyire fontos számára Izrael és az európai országok fokozott együttműködése – ez azonban nem annyira az EU mainstreamjére, sokkal inkább az EU-n belül számos okból különutas visegrádi államokra (V4) vonatkozik elsősorban. Ahogy a francia-német tengely másik fő ereje, Berlin óvatosan, de azért érzékelhetően elfordul Izraeltől, úgy válik egyre sürgetőbbé Netanjahuék számára, hogy – a The Jerusalem Post kifejezésével – „regionális szubcsoportok”, főleg a két kulcskérdésben potenciális szövetséges V4-ek felé viszont erősítsen.

Az izraeli kormány egyrészt helyesli, hogy a visegrádiak nem partnerek muszlim menekültek nagyarányú befogadására (ezt Netanjahu mindig is potenciális terrorveszélynek tartotta), másrészt valószínűtlen, hogy kritizálnák őt sokat vitatott településpolitikája okán. Szempont az is, hogy Netanjahuék ezekben az országokban látnak potenciált válogatott gazdasági üzletek (a földgáztól a biztonsági területig) megkötésére, nem is beszélve a vezető nélküli autókban rejlő együttműködésről. Erről beszélt Szijjártó Péter is májusban Tel Avivban, hangsúlyozva, hogy a három legfontosabb gazdasági együttműködési terület az autónavigáció, a vízgazdálkodás és az energia.

Izrael nagyra értékeli azt is, hogy Magyarország némely szimbolikusnak látszó ügyben szembemegy az ENSZ- és az EU-mainstreammel: Szijjártó például két éve határozottan kijelentette Izraelben, hogy Budapest nem támogatja a vitatott státusú (megszállt) területekről származó importáruk felcímkézésének uniós politikáját.

Netanjahu egyébként komoly belpolitikai viharok közepette indult európai turnéjára: máig akut veszélyt jelentenek az iszlamista merényletek (a jó hír az, hogy Abbász palesztin elnök most azonnal elítélte a terrortámadást), ráadásul több korrupciós ügy miatt ellene is folyik ügyészségi vizsgálat. A külpolitikailag legkínosabb botrány kétségkívül a német tengeralattjárók ügye: Berlin ugyan nemrég engedélyezte három új, Dolphin osztályú U-Boot eladását Izraelnek, de a deal csak akkor jöhet létre, ha egyértelműen kiderül, hogy Netanjahu személyes ügyvédje nem kenőpénzekkel intézte el, hogy éppen saját érdekeltsége, a ThyssenKrupp konszern szállíthassa a hajókat.

Az ügy természetesen nem használ az érzékeny német-izraeli kapcsolatoknak, ahogy az sem, hogy Németországban szinte a teljes politikai spektrumot a többé-kevésbé nyílt Izrael-ellenes hozzállás (de nem az antiszemitizmus) jellemzi. Nem csoda, hogy a zsidó állam máshol is keres szövetségeseket, ha nem akarja, hogy Donald Trump legyen az egyetlen barátja (és még ő sem költöztette át az amerikai nagykövetséget Izrael fővárosába, Jeruzsálembe, pedig megígérte.)

A telepbővítési politikáját sokszor elítélő ENSZ-re és intézményeire Izrael természetesen végképp nem számíthat, az UNESCO legújabb botrányos döntése például "veszélyeztetett palesztin világörökségi helyszínnek" nevezi a hebroni Pátriárkák sírját (ugyanez a szervezet korábban palesztin "fennhatóság" alá helyezte a judaizmus szent helyét, a jeruzsálemi Siratófalat).

Netanjahu budapesti vizitje tehát nem függetleníthető attól, hogy e hónap eleje óta Magyarország elnökli az EU-n belül egységes blokként fellépni akaró, ám számos belső nézetkülönbséggel terhelt visegrádi négyest. A migránsokkal és az EU-kvótákkal való szembenállás még kevés az egységhez, a Kremlhez fűződő viszony például eléggé megosztja a V4-et; ha ez szóba kerül, érdekes lesz látni, milyen képet kap erről az oroszokkal szemben egyébként helyi érdekeltségből pragmatikus Netanjahu.

Amennyire eddig tudni lehet, az izraeli miniszterelnök programja a következőképpen néz ki: Orbán Viktor kedden reggel fogadja őt a parlamentben, a tárgyalás után sajtótájékoztató és ebéd. Délután Netanjahu koszorút helyez el az ismeretlen katona sírjánál, majd Áder János fogadja őt, este pedig egy vacsora keretében harmadszor is találkozik Orbán Viktorral. Szerdán lesz Netanjahu V4-napja, amikor külön is tárgyal és együtt is ebédel a cseh, a szlovák, a lengyel és a magyar miniszterelnökkel. Ezután a vendég és vendéglátója résztvesz egy izraeli-magyar üzleti fórumon (az Eximbank nemrég nyitott egy 50 millió eurós hitelkeretet a kétoldalú bizniszek fellendítésére), majd este látogatást tesznek a magyar zsidó közösségnél.

Csak remélni lehet, hogy legkésőbb ezen a sajtónyilvános rendezvényen lesz valaki, aki rákérdez a magyar miniszterelnöknél, hogyan is volt az a dolog a magyar holokausztot csendben végigasszisztáló Horthy Miklós "rendkívüli" mivoltával, valamint a mellette kiálló virtuális ortodox rabbikkal, Netanjahunál pedig arra, miért elégedett meg Szijjártó külügyminiszter igencsak halovány magyarázkodásával, pláne, hogy öt éve még Áder Jánosnál is szóvátette a magyarországi antiszemitizmus virulását.

Nem lenne érdektelen azt sem megkérdezni az izraeli miniszterelnöktől: miközben ő egyre élesebb szavakkal hívja fel a figyelmet az Iránból továbbra is fenyegető veszélyekre (pláne, hogy az ő országa a fundamentalista ajatollahok első számú célpontja), Magyarország, mintha mi sem történt volna, szépen nukleáris együttműködési megállapodást köt az iszlám köztársasággal. Olyan tudományos meg oktatás célú megállapodást, amely sehol nem részletezi, ki és hogyan fogja monitorozni, ha Irán esetleg mégsem kizárólag békés, polgári célra használja majd a magyar inputot.

Teljes joggal vetette fel a napokban Ungár Péter, az LMP politikusa: "az izraeli miniszterelnök közelgő magyarországi látogatása hogyan viszonyul ahhoz az 'eklektikus' magyar külpolitikához, amelyben az elmúlt időszakban volt iráni atommegállapodás, törökországi látogatás és találkozás az egyiptomi elnökkel"? Pláne, hogy Irán az oroszokkal együtt a háborús bűnös Aszadot segíti a szíriai háborúban, fokozza katonai befolyását Irakban, titokban rakétákat építtet Libanonban, és nemrég bejelentette, hogy újra támogatja az Izraelt létében fenyegető terrorista Hamászt. A minap egyébként egy rituális, Izrael-ellenes teheráni nagygyűlésen "a Forradalmi Gárda közszemlére tette ballisztikus rakétáit, köztük olyanokat is, amilyeneket a minap vetett be Szíriában."

Nyilvánvaló, hogy a közel-keleti térség, Európa és a világ jelenlegi, néha naponta is változó helyzetében Izraelnek stabil szövetségesekre, hogy ne mondjuk, barátokra van szüksége. Netanjahu budapesti vizitje talán alkalmat teremt arra, hogy kiderüljön: mi ennek a szövetségnek vagy barátságnak az ára?

Forrás: hvg.hu

Share társadalmi hálózatok:

Hozzászólások - 0