BMW 220d teszt: vigyázz, fotós a volánnál!

2014. november 29. 11:10

15 0

BMW 220d teszt: vigyázz, fotós a volánnál!

Kezdjük az elején. Nem vagyok autós újságíró. Fotóriporter vagyok. Bár senki sem születik autós újságírónak, az én lelki világom a lehető legtávolabb áll a motortípusokat-lóerőket-nyomatékokat régi ismerősként soroló szakértőtől. Tökéletesen hidegen hagynak ezek az adatok, sokkal jobban élvezem egy autó külsejét, megjelenését és nem utolsósorban használhatóságát.

A hazai autóvásárlási statisztikákon az elmúlt 16 évben nem javítottam, amikor is beszereztük Volkswagen Polo kombinkat, ami remek szolgálatot tett számunkra,.Én az ő számára kevésbé voltam hasznos, amikor a 2010-es árvizek fotózásakor épp egy gátszakadás előtt rossz helyen parkoltam le vele, és négy órával később már a vízből kellett kitolni. Viszont pöccre indult, amire azóta hálával teli szívvel gondolok vissza.

Innen indulunk. Addig nyaggattam a szerkesztőségben velem szemben ülő, az autórovatot megszemélyesítő Demeter Petit, hogy az én életemből nem maradhat ki egy BMW, míg beadta derekát és átdobott egy telefonszámot és egy listát, azzal a szóval, amit minden csajozni vágyó tinédzser egyszer hallani szeretne bankár apjától: válassz! A 4-es kupén lamentáltam egy darabig, mégis eszetlenül jól néz ki, de végül arra jutottam, hogy ha mégsem üt be a lottóötös, akkor valószínűleg ez lesz az egyetlen esélyem hosszabb ideig BMW-ben ülni, így a legbéemvébb béemvére, a 220d-re esett a választásom.

Ú, ez egy jó autó, ezt szeretni fogod - ezt a hülye is gondolta volna, viszont bizalomgerjesztő volt ezt magától a kocsit átadó BMW képviselőtől hallani. 16 évet kihagytam az autóipar fejlődéséből, így ciki-nem ciki, de nem szeretném elhallgatni azt a kínos jelenetet sem, amikor is a több országgal arrébb tesztvezető autós újságíró barátomat hívtam fel: Te, Csongi, hogy a pékbe kell ezt beindítani?

Ugyanis, már tíz perce nyomogattam a Start-stop gombot, pakolgattam a váltót jobbra-balra, de semmi. A fékre azonban nem tettem közben a lábamat, aminek oda helyezése után viszont kezdetét vette tinédzserkorom visszaköszönésének egy hete. Ahogy az a motor felbőgött valami mélyen gyermeki vigyor kezdett kibontakozni rajtam, és tanukkal is alá tudom támasztani, hogy az arcbőröm is feszesebb lett.

Ú, ez egy jó autó, ezt szeretni fogod - ezt a hülye is gondolta volna, viszont bizalomgerjesztő volt ezt magától a kocsit átadó BMW képviselőtől hallani. 16 évet kihagytam az autóipar fejlődéséből, így ciki-nem ciki, de nem szeretném elhallgatni azt a kínos jelenetet sem, amikor is a több országgal arrébb tesztvezető autós újságíró barátomat hívtam fel: Te, Csongi, hogy a pékbe kell ezt beindítani?

A lassú kigurulás a parkolóból, ferihegyi gyorsforgalmi, sztráda - az első tíz kilométer is komoly tanulságokkal szolgáltatott. A jó hír - ezzel az autóval gyakorlatilag bármit le lehet előzni. A rossz hír - az a sebesség, amivel ezt az autót érdemes vezetni, és az amennyit az út menti táblák jeleznek az két külön halmaz. Erre az ellentétre szerencsére egy külön kijelző is figyelmeztet - az út menti táblák által jelzett sebességkorlátozások a műszerfalon is megjelennek vizuális lelkiismeret-furdalásként.

Normális körülmények között képtelenség kiautózni azt ami ebben a kocsiban benne is van, így fájdalmamat enyhítendő visszaállítottam a sport fokozatot a nagypapa kompatibilis, ECO PRO üzemanyag spóroló modulra. 16 év autóipari kihagyás után az ilyen praktikák fekete mágiaként értelmezhetőek kizárólag, az egész autó karaktere megváltozik, el is lehet felejteni a motorháztető alatt szunnyadó 184 lóerőt, elvész a kormány feszessége, de bármikor elhitethetjük az anyósülésen utazóval, hogy már készen vagyunk megállapodni és családot alapítani.

Ugyanez visszafelé is igaz, egy hét után is bármikor meg tudott döbbenteni mekkora adrenalin löket a sport üzemmódot bekapcsolni és gázt adni - én voltam az angyalföldi Knight Rider, aki épp most nyomta be az SPM üzemmódot és vár rá a naplemente.

A lassú kigurulás a parkolóból, ferihegyi gyorsforgalmi, sztráda - az első tíz kilométer is komoly tanulságokkal szolgáltatott. A jó hír - ezzel az autóval gyakorlatilag bármit le lehet előzni. A rossz hír - az a sebesség, amivel ezt az autót érdemes vezetni, és az amennyit az út menti táblák jeleznek az két külön halmaz. Erre az ellentétre szerencsére egy külön kijelző is figyelmeztet - az út menti táblák által jelzett sebességkorlátozások a műszerfalon is megjelennek vizuális lelkiismeret-furdalásként.

Normális körülmények között képtelenség kiautózni azt ami ebben a kocsiban benne is van, így fájdalmamat enyhítendő visszaállítottam a sport fokozatot a nagypapa kompatibilis, ECO PRO üzemanyag spóroló modulra. 16 év autóipari kihagyás után az ilyen praktikák fekete mágiaként értelmezhetőek kizárólag, az egész autó karaktere megváltozik, el is lehet felejteni a motorháztető alatt szunnyadó 184 lóerőt, elvész a kormány feszessége, de bármikor elhitethetjük az anyósülésen utazóval, hogy már készen vagyunk megállapodni és családot alapítani.

A vicc az, hogy minden sportossága ellenére remekül el lehet férni az autóban, az én 198 centimmel mögém már csak lábnélküli felnőttek és gyerekek férnek be, de aki kicsit is előrébb húzza az ülést amögé már egészen értelmesen be lehet ülni. A közel 400 literes csomagtartó kupéhoz képest átlagon felüli, hétköznapi használatra is alkalmassá teszi. Nem tudok nem lelkesedni ezért az autóért, a nagyon kéne és az instant get között van valahol a tetszési indexem.

Létezik sokkal nagyobb motorral, az igazán őrültek a 326 lóerős M235i-ért lelkesedhetnek, de közúti körülmények között ennél vadabb autóra nem igazán van szükség. Minden benne van, ami kell, nem látszik többnek, mint ami, nem ő a legkeményebb srác a suliban, csak egy közönség kedvenc rosszfiú, akinek azért helyén van a szíve.

Forrás: hvg.hu

A kategória oldalra

Loading...